Ebben a teremben főleg olyan ókori emberek képmásait mutatjuk be, akiknek az emlékét nemcsak szeretteik örökítették meg, amint a családok által készíttetett sírköveken látható, hanem nagyobb közösségek. Számos portré a szellem embereit jeleníti meg, görög költőket, történetírókat — olyan alkotókat, akik meghatározó szerepet játszottak a görög, majd a közös görög-római kultúrában, és akiknek az emlékezete máig fennmaradt. Sokuk képmását csak évszázadokkal a haláluk után alkották meg, az arcvonások tehát semmiképp sem lehetnek hitelesek. Az ókori portrék amúgy is elsősorban az ábrázolt személy társadalmi helyét rögzítették, a fizikai hasonlóság nem volt fontos. Az egyes képjelek is egészen más jelentést hordozhattak, mint ma: a szakáll például sokáig csupán annyit jelentett: már nem ifjú. Nagy Sándor makedón uralkodó (Kr. e. 336—323) volt az első felnőtt férfi, akit sima állal ábrázoltak. Olykor nem dönthető el, hogy a portré mitikus hőst vagy embert ábrázol-e. A távolság tehát nem volt áthidalhatatlan közöttük.