A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének állandó kiállítása 2.
A klasszikus ókor itt bemutatott kultúráinak egyik legfőbb közös tulajdonsága, hogy nem magukba zárkózva, a többitől elszigetelten éltek: mindig nyitottak voltak a máshonnan érkező hatások befogadására. Tanultak egymástól és tanítottak egymásnak, mindig nézőpont kérdése, ki a mester és ki a tanítvány. Mindazt, ami máshonnan érkezett, a saját képükre formálták. A nyitottság nem jelentette az identitásuk elvesztését, éppen ellenkezőleg: ez segítette őket saját mondanivalójuk megfogalmazásában (1–2.).
E kultúrák színtere a Földközi-tenger medencéje, a Mediterráneum volt (3.). A Római Birodalom létrejötte előtt Dél-Európa szorosabban kapcsolódott az észak-afrikai és a kis-ázsiai partvidékhez, mint az Alpokon túli Európához. A tenger nem szétválasztotta, hanem összekötötte a partjain élőket: világképük közepét a Földközi-tenger és a part menti régió jelentette (4.). A tenger útvonalain akadálytalanul áramlott a nyersanyag és a mesterségbeli tudás, valamint a használati tárgyak, vallási képzetek, mitikus történetek és művészeti motívumok végtelen sokasága. Az ókor számos időszakában ápoltak kapcsolatot a Baltikummal vagy a Távol-Kelettel, de a tengerparttól távolodva a szárazföld belseje számukra egyre inkább ismeretlen világ volt, ahol mitikus népek éltek.
Az Antik Gyűjtemény főleg görög, etruszk és római műtárgyakat őriz; más, az ókorban szintén fontos kultúrákat, a ciprusit, a föníciait, a zsidót vagy az ibért éppen csak felvillantja. A teremben körben ezeknek a kultúráknak néhány jellemző vonását mutatjuk be földrajzi (5–6.) és történeti szempontok (7–8.), illetve témák szerint (9.). A középen kiállított tárgyak pedig két fontos műfaj, a görög figurális vázafestészet (10.) és a római portréművészet (11.) történetét tekintik át. Ezekből a példákból kirajzolódik a klasszikus ókor egyik alapvonása, a más kultúrákat készséggel befogadó nyitottság. Ez a konnektivitás az egyik legfontosabb örökség, amelyet a klasszikus ókortól kaptunk.










