A Kr. e. 4. század végére a vörösalakos díszítésmód több mint két évszázad után lassan kiment a divatból. Helyét új technikák vették át, amelyek a figurális ábrázolás helyett főleg növényi és geometrikus motívumokat használtak.
Néhány Apuliában készült vázán ugyan megtartották a hagyományos vörös-fekete színhatást, de az alakok csak sziluettként (1–2.) vagy fekete alapon vörössel körberajzolva (3.) jelennek meg. A fekete bevonatra a vörösön kívül további színek is kerülhettek, erről tanúskodik a Teanóban készült, apuliai mintákat (ld. A feketemázas kerámia, 9–17. tárgyak) követő csésze (4.).
Még inkább eltávolodik a vörösalakos hagyománytól az a díszítésmód, amelynél a színes festés nem fekete bevonaton, hanem az edény alapszínén jelenik meg. Erre példa a canosai füstölő (5.) vagy a krétai fazekasműhelyekhez köthető hüdria (6.); ez a típus főleg Alexandriában volt népszerű.
A festett díszítést gyakran egészítik ki bekarcolt vagy bepecsételt részletek (4., 7.), valamint plasztikus díszítés (8.). A reliefdíszes tál (9.) formáját és díszítését úgy alakították ki, hogy az agyagot formatálba préselték. Ez a technika először Athénban jelent meg, de hamarosan széles körben elterjedt, és fontos szerepet kapott a római kerámiában is.











Címkék
- agyag;
- Apulia;
- askos;
- bagoly;
- borostyánlevél;
- Campania;
- Canosa;
- chous;
- csésze, pohár, serleg;
- Daunia;
- dauniai;
- Dél-Itália;
- díszített edény;
- férfialak;
- futókutya-motívum;
- füstölő;
- geometrikus minta;
- harangkratér;
- hydria;
- kerámiaművesség;
- Kercs;
- klasszikus kor (Kr. e. 480–323);
- Kréta;
- kylix;
- Lucania;
- Magna Graecia-i;
- oinochoé;
- olajág;
- plasztikus edény;
- reliefdíszes edény;
- samnis;
- Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény;
- tál (mély);
- táncos;
- vázafestészet;