A vörösalakos kerámia után

Új utak a vázafestészetben 1.

A Kr. e. 4. század végére a vörösalakos díszítésmód több mint két évszázad után lassan kiment a divatból. Helyét új technikák vették át, amelyek a figurális ábrázolás helyett főleg növényi és geometrikus motívumokat használtak.

Néhány Apuliában készült vázán ugyan megtartották a hagyományos vörös-fekete színhatást, de az alakok csak sziluettként (1–2.) vagy fekete alapon vörössel körberajzolva (3.) jelennek meg. A fekete bevonatra a vörösön kívül további színek is kerülhettek, erről tanúskodik a Teanóban készült, apuliai mintákat (ld. A feketemázas kerámia, 9–17. tárgyak) követő csésze (4.).

Még inkább eltávolodik a vörösalakos hagyománytól az a díszítésmód, amelynél a színes festés nem fekete bevonaton, hanem az edény alapszínén jelenik meg. Erre példa a canosai füstölő (5.) vagy a krétai fazekasműhelyekhez köthető hüdria (6.); ez a típus főleg Alexandriában volt népszerű.

A festett díszítést gyakran egészítik ki bekarcolt vagy bepecsételt részletek (4., 7.), valamint plasztikus díszítés (8.). A reliefdíszes tál (9.) formáját és díszítését úgy alakították ki, hogy az agyagot formatálba préselték. Ez a technika először Athénban jelent meg, de hamarosan széles körben elterjedt, és fontos szerepet kapott a római kerámiában is.