A fémből készült sisak az ókori Mediterráneumban a fegyverzet különösen értékes darabja volt.

A görög sisakokat a korai időszakban (Kr. e. 8. század) több részből szegecselték össze, a harcos arcát pedig szemből szabadon hagyták (1.). A későbbi, szintén nyitott arcrésszel készített sisakokat (2.) egy darabban öntötték.

Hellasz legnépszerűbb sisaktípusát az ókori hagyomány szerint a fémművességéről híres Korinthoszban találták fel. A korinthoszi típusú orrvédős sisakokból (3–5.) a zárt alakzatban küzdő harcosok (hopliták) csupán egy keskeny nyíláson láttak ki. A sisakok peremén lévő lyuksor textil- vagy bőrbélés rögzítésére szolgált, így tompították a fejre mért ütés erejét. A sisak tengelyében lévő lyukakba pedig sisakforgót illeszthettek (5.)

Sisakokat gyakran ajánlottak fel fogadalmi ajándékként szentélyekben, például Olümpiában (4.); némelyiket szándékosan megrongálták (5.). A sisakon olvasható név a viselőjét vagy a felajánlót (2., 4.) is jelölhette.

Itáliában a nyitottabb, arcvédő nélküli sisakok is népszerűek voltak. Az egyik típus elsősorban az etruszkok körében terjedt el (6.), a másik, kelta eredetű típus (7.) pedig egész Itáliában, majd a római hódítással Itálián túl is számos helyre eljutott.