Római üvegek

A Római Birodalom globalizált világa 2. – üvegek

Üvegtárgyakat a Kr. e. 2. évezredtől ismerünk. Kezdetben homokmagon formázták őket (1–2.), később öntéssel (3.) már nagyobb méretű edényeket is készítettek. A drágakő edényekhez (4–5.) hasonlóan az üveg is a luxus csúcsát jelentette, de csak a Kr. u. 1. századig.

Kr. e. 50 körül a Közel-Keleten feltalálták az üvegfújást (6–22.), ezután az üvegből készült tárgyak szinte azonnal megjelentek a hétköznapokban. Ezt a változást erősítette a nyersüveg kereskedelmének központi megszervezése és a törött üveg újrahasznosításának felfedezése. A divatot syriai mesterek diktálták (6–8., 10.). Akárcsak a mai műanyagból, üvegből is egyszerű volt a más anyagból készült tárgyakat utánozni. A császárkorban olyan gyakori volt az üveg, mint később majd csak az újkortól. Üveget használtak asztali edényként (3., 19–22.), göngyölegként (17–18.), illatszerek tárolására (13–14.) és ablaküvegnek is.

A római kereskedők élénk kereskedelmet folytattak a Dél-Arábiában élő törzsekkel, amelyeknek alabástromszobrászatát éppen csak jelezni tudjuk (23–25.). Főleg fűszereket és illatszereket vásároltak, elsősorban a csakis itt termő tömjént. A termékeny Boldog Arábiába (Arabia Felix) főleg tevekaravánokkal jutottak el, kikötői pedig az Indiába tartó hajók fontos állomásai voltak.