Gandhára

Túl a Mediterráneumon – Gandhára

A Kr. e. 4. század végén Nagy Sándor (III. Alexandrosz) makedón király meghódította a mai Pakisztán és Afganisztán egy részét. A Gandhárának nevezett térség volt a görög és az indiai kultúra találkozásának fő színtere: kölcsönhatásukból jellegzetes művészet alakult ki. A gandhárai domborművek főleg ereklyetartó épületeket, sztúpákat díszítettek, és buddhista mitológiai témákat ábrázoltak, például a vallásalapító buddha, Sziddhártha (Kr. e. 5. század) életének eseményeit vagy Maitréját, az eljövendő világkorszak buddháját.

Gandhára művészete jelentős befolyással volt a buddhista ikonográfiára is. Talán itt faragták meg a történeti buddhát először emberi alakjában, ami később általánossá vált a buddhizmus legtöbb irányzatában. A korai (1–3. század), szürke palából készült buddhák arca még Apollónéhoz hasonló, görögös (1.), és csak a későbbi évszázadok alkotásain jutnak túlsúlyba a helyi jellegzetességek, például a bajusz és az indiai öltözék. A görög és indiai hagyomány keveredésének jellegzetes példáján az ind istenpár nyugati ülésmódban és öltözetben (khitón, köpeny) jelenik meg (2.). A gandhárai művészet kései szakaszában (4–5. század) a hellénizált stílus főleg stukkóábrázolásokon folytatódott (3–5.).