
Ez volt az első és sokáig az egyetlen magyar ásatás a Mediterráneumban. A feltáró Máttyus Izidor (1836–1870), az egységes Olaszországért harcoló magyar légió tisztje, katonáival „pelasg” tárgyakat kerestetett: a pelasgokat ugyanis Itália őslakóinak és a magyarok elődeinek tudta.
Rionero Lucania belsejében, az Appenninekben fekszik. Az ásatás során egy lucanus szentély tárgyait találhatták meg. A leletek Athénból (1.), Apuliából (2–4.), Paestumból (5–6.), illetve Dél- vagy Közép-Itália más vidékeiről származnak. A vázák között görög és italikus formákat egyaránt találunk, a terrakották görög típusok italikus változatai (7–10.). A kultúrák kapcsolódásának legszebb példája az apuliai vörösalakos kancsó (2.). Aljára görögül írt, részben görög, részben italikus elemekből álló fogadalmi feliratot festettek, amelynek mindkét szava egyedül itt fordul elő. A tárgyakon keresztül kirajzolódik a szerény szentély hosszú története. A leletek zöme Kr. e. 370 és 250 között készült, amikor a vidék a lucanusok uralma alatt állt; a legkésőbbi már Itália római uralom alatti egyesítése (Kr. e. 88) után (11.).
A 27 rionerói tárgy egyetlen lelőhelyről származik, ebben egyedülálló az Antik Gyűjtemény műtárgyai között.
Az ásatás történetéről a Szépművészeti Múzeum honlapján is olvashat.




























Címkék
- agyag;
- antefix (párkánycserép);
- Apulia;
- aryballos;
- Athén;
- bronz;
- csésze, pohár, serleg;
- Dél-Itália;
- epichysis;
- Erós;
- görög (kultúra);
- görög alfabetikus írás;
- guttus;
- hellénisztikus kor (görög, 323–31);
- Héraklés;
- hydria;
- kerámiaművesség;
- kisplasztika;
- kisplasztika;
- klasszikus kor (Kr. e. 480–323);
- kylix;
- lekanis;
- lékythos;
- Lucania;
- Magna Graecia-i;
- mécses, lámpás;
- Nápoly 1778-festő;
- nőalak;
- oenotrus;
- olla;
- olpé;
- Paestum;
- peliké;
- Rionero;
- samnis;
- Schlaepfer-festő;
- Silénos;
- skyphos;
- Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény;
- Tanagra;
- tál (lapos);
- tükör;
- unguentarium / balsamarium;
- vázafestészet;