Magyar őshaza Itáliában? A rionerói magyar ásatás (1861)

Ez volt az első és sokáig az egyetlen magyar ásatás a Mediterráneumban. A feltáró Máttyus Izidor (1836–1870), az egységes Olaszországért harcoló magyar légió tisztje, katonáival „pelasg” tárgyakat kerestetett: a pelasgokat ugyanis Itália őslakóinak és a magyarok elődeinek tudta.

Rionero Lucania belsejében, az Appenninekben fekszik. Az ásatás során egy lucanus szentély tárgyait találhatták meg. A leletek Athénból (1.), Apuliából (2–4.), Paestumból (5–6.), illetve Dél- vagy Közép-Itália más vidékeiről származnak. A vázák között görög és italikus formákat egyaránt találunk, a terrakották görög típusok italikus változatai (7–10.). A kultúrák kapcsolódásának legszebb példája az apuliai vörösalakos kancsó (2.). Aljára görögül írt, részben görög, részben italikus elemekből álló fogadalmi feliratot festettek, amelynek mindkét szava egyedül itt fordul elő. A tárgyakon keresztül kirajzolódik a szerény szentély hosszú története. A leletek zöme Kr. e. 370 és 250 között készült, amikor a vidék a lucanusok uralma alatt állt; a legkésőbbi már Itália római uralom alatti egyesítése (Kr. e. 88) után (11.).

A 27 rionerói tárgy egyetlen lelőhelyről származik, ebben egyedülálló az Antik Gyűjtemény műtárgyai között.

Az ásatás történetéről a Szépművészeti Múzeum honlapján is olvashat.