Magna Graecia – görög és italikus hagyomány
Dél-Itália művészetét a Kr. e. 8. század közepétől öt évszázadon át két hagyomány folyamatos kölcsönhatása határozta meg. Az egyik a tengerparton alapított görög városállamoké, akik maguk sem voltak egyformák, a másik a félsziget belsejében élő, különböző nyelveket beszélő italikus népek sokszínű kultúrája.
A spártaiak által alapított Tarasz a Kr. e. 3. századig vezető szerepet játszott a térségben. A cseréptetők szélét díszítő antefixeken sajátos, csak Taraszból ismert lények is feltűnnek: az oroszlánbőr fejfedős női fej (1.) egyelőre a típus egyetlen ismert példánya.
Medmát a közeli Lokroi polgárai alapították. A szentélyeiben talált fogadalmi szobrocskák tanúsága szerint vallási élete középpontjában egy istennő állt: talán Perszephoné, az alvilág úrnője, egyben a házasulandó lányok mitikus mintaképe. A női fej (2.), a trónoló istennő (3.) és az álló nőalak (4.) a kora-klasszikus görög szobrászati stílus helyi változatának dokumentumai.
A görög formavilágtól eltérő, geometrikus díszítésű edények (5–8.) a Tarasz szomszédságában élő daunusok emlékei. Az ókori történetírók megemlékeztek a térség más népeiről is (például az ausonusokról vagy az oenotrusokról), akik nem rendelkeztek hasonlóan jellegzetes, biztosan azonosítható tárgyi kultúrával.
Az ókori Medmából származó nőalakokat, büsztök (2–4.) a rosarnói Régészeti Múzeumból kölcsönben érkeztek a kiállításra. Az Antik Gyűjtemény időszaki kamarakiállításainak sorozata, a Muszeion szintén innen érkezett szobrocskák kiállításával vette kezdetét. A 2018 őszén bemutatott tárgyakról Bencze Ágnes tanulmányában olvashat bővebben.
Dél-Itália művészetét a Kr. e. 8. század közepétől öt évszázadon át két hagyomány folyamatos kölcsönhatása határozta meg. Az egyik a tengerparton alapított görög városállamoké, akik maguk sem voltak egyformák, a másik a félsziget belsejében élő, különböző nyelveket beszélő italikus népek sokszínű kultúrája.
A spártaiak által alapított Tarasz a Kr. e. 3. századig vezető szerepet játszott a térségben. A cseréptetők szélét díszítő antefixeken sajátos, csak Taraszból ismert lények is feltűnnek: az oroszlánbőr fejfedős női fej (1.) egyelőre a típus egyetlen ismert példánya.
Medmát a közeli Lokroi polgárai alapították. A szentélyeiben talált fogadalmi szobrocskák tanúsága szerint vallási élete középpontjában egy istennő állt: talán Perszephoné, az alvilág úrnője, egyben a házasulandó lányok mitikus mintaképe. A női fej (2.), a trónoló istennő (3.) és az álló nőalak (4.) a kora-klasszikus görög szobrászati stílus helyi változatának dokumentumai.
A görög formavilágtól eltérő, geometrikus díszítésű edények (5–8.) a Tarasz szomszédságában élő daunusok emlékei. Az ókori történetírók megemlékeztek a térség más népeiről is (például az ausonusokról vagy az oenotrusokról), akik nem rendelkeztek hasonlóan jellegzetes, biztosan azonosítható tárgyi kultúrával.
Az ókori Medmából származó nőalakokat, büsztök (2–4.) a rosarnói Régészeti Múzeumból kölcsönben érkeztek a kiállításra. Az Antik Gyűjtemény időszaki kamarakiállításainak sorozata, a Muszeion szintén innen érkezett szobrocskák kiállításával vette kezdetét. A 2018 őszén bemutatott tárgyakról Bencze Ágnes tanulmányában olvashat bővebben.









Címkék
- agyag;
- antefix (párkánycserép);
- archaikus kor (700–480);
- askos;
- csésze, pohár, serleg;
- Daunia;
- dauniai;
- Dél-Itália;
- fogadalmi ajándék;
- görög (kultúra);
- hellénisztikus kor (görög, 323–31);
- kakas;
- kerámiaművesség;
- kisplasztika;
- kisplasztika;
- klasszikus kor (Kr. e. 480–323);
- kratér;
- Lokroi;
- Magna Graecia-i;
- Medma;
- Medma, Calderazzo-szentély;
- nőalak;
- női fej;
- oroszlánbőr;
- Rosarno, Museo Archeologico;
- Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény;
- szobor;
- Tarentum / Taras (Taranto);