Szicília

Szicília: kultúrák találkozási pontja

Szicília földrajzi helyzetéből adódóan a Mediterráneum tengeri útvonalainak fontos állomása volt. Nyugaton a föníciaiak telepedtek meg a sziget tengerparti sávjában; erről tanúskodik a pun kerámia (1–3.) elterjedése. Keleten a görögök alapítottak városokat a Kr. e. 8. századtól, és folyamatos kapcsolatban maradtak más görög központokkal; ezt jelzik az importált korinthoszi (4.) és athéni vázák (5–6.). A helyben készült edények folytatták és meg is újították a kapott mintákat (7–9.).

A szicíliai görög városok művészetének kiemelkedő műfaja az éremverés. Az egyik oldalt gyakran a nagy szentélyekben rendezett kocsiversenyek győzelmeire utaló ábrázolás díszíti (10–14.), a másikat pedig az adott városban tisztelt istenség: Gelában Gelasz folyóisten (10.), Szürakuszaiban Arethusza nimfa (11–14.). Az 5. század végén Szürakuszaiban számos kiváló éremvésnök dolgozott, akik a nevüket is megörökítették az érmeken: ezek egyike volt Euainetosz (13.). Szicília pun városaiban is Szürakuszaiból származó minták nyomán vert érmeket használtak, de pun felirattal és időnként pun motívumokkal (lófej, pálmafa; 15–17.) párosítva. A Szürakuszaiban vert érmek hatását mutatja, hogy Arethusza nimfa arcképe campaniai csészéken (18.) is feltűnik.