Ciprus: kultúrák találkozási pontja
 
Ókori története során Ciprus mindvégig fontos közvetítő szerepet töltött be a Mediterráneum keleti felének kultúrái között. Jelentőségét földrajzi fekvése mellett elsősorban gazdag rézlelőhelyeinek köszönhette. A réz megnevezése latinul és ennek nyomán számos modern nyelvben is a sziget nevéből ered (aes Cyprium: ciprusi fém; Kupfer, copper). A ciprusi fémművesek mesterségbeli tudását a kiállított tárgyak csak utalásszerűen érzékeltetik (1–10.).

A sziget lakói már a bronzkorban élénk kapcsolatban álltak a környező kultúrákkal. Ezt tanúsítják a syriai eredetű ciprusi edényformák (11.) és olyan Cipruson készített, de Egyiptomtól Hellaszon át Szicíliáig sokfelé elterjedt edények, mint a félgömb formájú tálak (12–13.) és a talpkorongos korsó (14.). Az álló nőalak (15.) rokon darabjai szintén az ókori Keletről ismertek.

A Kr. e. 12–11. századtól görög, majd föníciai telepesek érkeztek a szigetre, amely a Kr. e. 4. század végéig több önálló, részben a környező birodalmak fennhatósága alá tartozó királyságra tagolódott. Az amphora (16.) formája görög eredetű, a nyakát és a vállát viszont Keletről származó lótuszvirág-motívumok díszítik. A két terrakotta (17–18.) az archaikus kori ciprusi kisplasztika jellegzetes darabja.