Saját utak a görög művészetben


Boiótia Kr. e. 6. századi művészete nem igazodik a korabeli görög művészet általános vonásaihoz, inkább a görög kultúra sokarcúságát példázza.

A nőalakok (1–3.) teste lécszerűen lapos, a spiráldíszes fejfedő alatti arc és a kinyújtott kar jelzésszerű. A század második felében készült darabon (4.) az arc ugyan részletesen kidolgozott, de a test absztrakt formája nagyon különbözik a csaknem egykorú athéni szoborétól (5.). A boiótiai szobrok tehát nem helyi változatok a korabeli görög művészet egyívű stílustörténetében; eltérő felfogásról tanúskodnak (1–7.). Az egyéni felfogás nem jelent alacsonyabb minőséget. A nyakék és a ruha festett mintázatának gondos kivitelezését érdemes összevetni Athénnak, a korszak vezető vázafestő központjának elnagyolt festésű tucatdarabjaival (8–10.).

A görög művészet fő áramától eltérő vonások a boiótiai vázafestészetre is jellemzők: jellegzetes a talpas csésze (11.) formája és az agyagtestre felvitt matt festés technikája. Boiótia azonban nem volt elzárva a kortárs görög művészet irányzataitól. Athénból beköltözött mestereknek köszönhetően megjelent a fényes felületet adó feketealakos díszítésmód is: állatfríz díszíti a lapos tálat, amelynek formája szintén athéni eredetű (12.).