A geometrikus Hellasz
A mükénéi paloták pusztulása (Kr. e. 1200) utáni lassú újrakezdésről azok a változások tanúskodnak, amelyek az ezredfordulótól jellemzik a görög kerámiát. A talpas csészén (1.) a két fül közötti részt a vázaformához igazodó kerettel osztották ketté és körzővel megrajzolt koncentrikus körökkel díszítették. Ez éles ellentétben áll a Kr. e. 12. századi tárolóedény (2.) díszítésével, amelynek vállán szabad kézzel festett koncentrikus motívumok futnak körbe. A két váza összehasonlítása szerény foglalata a mükénéi világ összeomlása utáni kétarcú időszaknak. Jelzi, hogy a görögök igyekeztek megőrizni hagyományaikat – így tudták átörökíteni nyelvüket, isteneiket és a hőseikről szóló történeteket. Ugyanakkor azt is világossá teszi, hogy a folytatás egyben újrakezdést is jelentett.
Ebben a korszakban alakultak ki a görög városállamok is. A poliszok kerámiája jól elkülöníthető egymástól. A kiállított vázák legtöbbje Athénban készült. A kotülé forma viszont korinthoszi találmány (5.), de hamar átvették az athéni fazekasok is (6.).
A geometrikus művészet egyik kiemelt motívuma a ló (7–8.). Az ivócsészén (8.) egy tárgy is kapcsolódik hozzá: jászol vagy verseny győzelmi díjául szánt állvány lehet. A kép tehát egy történet csíráját rejti magában.
1/9. Athéni szküphosz, Kr. e. 950–900 
2/9. Négyfülű tárolóedény a paloták pusztulása utáni korszakból, Kr. e. 12–11. század 
3/9. Athéni kétfülű tál, Kr. e. 735–720 
4/9. Attikai kantharosz, Kr. e. 750–720 
5/9. Korinthoszi kotülé, Kr. e. 670–650 
6/9. Athéni kotülé állatalakokkal, Kr. e. 720–700 
7/9. Ló formájú edényfogó athéni püxiszről, Kr. e. 775–760 
8/9. Athéni kantharosz, Kr. e. 750–720 
9/9. Korinthoszi oinokhoé, Kr. e. 830 körül 