Bucchero

Bucchero: az etruszk kerámia

Az egységes fekete színűre égetett bucchero Etruria jellegzetes, az egész Mediterráneumban egyedi kerámiatípusa. A Kr. e. 7. századtól számos etruszk központban működtek buccheroműhelyek. Termékeik olykor könnyen azonosíthatók: a szalagfüles amphora (1.) formája például Caerére jellemző. Az edény fala rendkívül vékony, a felülete fényes fekete: jól példázza a korai bucchero kerámia minőségét.

A bucchero edények felülete általában sima, de gyakori a reliefdíszítés is. Negatív formával készült a két clusiumi edény díszítése (2–3.), a tarquiniai talpas csészén (4.) körbefutó állatfrízt pedig pecséthengerrel alakították ki. Orvietói műhelyekre jellemző, hogy a minta mélyedéseit mésszel töltötték ki (5.). Bucchero edényeket Etrurián kívül, az etruszk fennhatóság alatt álló Campaniában is készítettek (6.). Gyakoriak a görög kerámiából átvett edényformák is (3., 6.).

A Kr. e. 7–6. században a bucchero vázákat tömegesen exportálták. A többi etruszk kerámiafajtával ellentétben nem csupán a Mediterráneum nyugati felében voltak keresettek, hanem Hellasz területén is. A kantharosz (7–9.) népszerűségét mutatja, hogy a forma a bucchero példányok hatására a görög kerámiában is elterjedt, és Dionüszosz egyik attribútumává vált.