A feketemázas kerámia a Kr. e. 6. század közepén jelent meg Athénban. Az egyszínű, csillogó fekete felületű vázákat (1–4.) festett díszítéssel ellátott kortársaikhoz hasonlóan tömegesen exportálták, és ennek nyomán Itália-szerte helyi műhelyekben is készítettek feketemázas edényeket (5–8.).
Az apuliai vörösalakos műhelyekben a Kr. e. 4. század második negyedében új vázafestési technika jelent meg. A vázák testét teljesen feketére égették, majd erre a felületre festették a változatos színű – főleg vörös, sárga és fehér – díszítést (9–17.). A vázákat túlnyomórészt növényi és geometrikus motívumokkal díszítették, de megjelenhetnek elszigetelten álló alakok, tárgyak is, például színházi maszk (13.), madarak (11–12.), füstölő (9.), vagy éppen kancsó, koszorú (11.). A növényindákkal körülvett női fej (17.) az apuliai vörösalakos vázafestészetnek is kedvelt motívuma volt; a festett díszítés plasztikusan mintázott női fejjel egészül ki. A kancsó testén körbefutó bordázat a fémből készült edényeket idézi, ahogy a csésze (15.) festett füle is.
Az élénk színekkel díszített feketemázas apuliai kerámia népszerű volt Dél-Itáliában (ld. A vörösalakos kerámia után, 4. tárgy), illetve Etruriában, és széles körben elterjedt a Mediterráneumban: Egyiptomban például különösen kedvelt volt.


















Címkék
- agyag;
- alabastron;
- Apulia;
- archaikus kor (700–480);
- Athén;
- Campania;
- Canosa;
- Cumae;
- görög (kultúra);
- hellénisztikus kor (itáliai, 3–1. század);
- kancsó;
- kerámiaművesség;
- klasszikus kor (Kr. e. 480–323);
- komédiamaszk;
- kylix;
- Magna Graecia-i;
- Nola;
- oinochoé;
- pyxis, cista;
- skyphos, kotylé;
- Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény;
- Tarentum / Taras (Taranto);
- tál (lapos);
- vázafestészet;