A feketemázas kerámia

Új utak a vázafestészetben 2.

A feketemázas kerámia a Kr. e. 6. század közepén jelent meg Athénban. Az egyszínű, csillogó fekete felületű vázákat (1–4.) festett díszítéssel ellátott kortársaikhoz hasonlóan tömegesen exportálták, és ennek nyomán Itália-szerte helyi műhelyekben is készítettek feketemázas edényeket (5–8.).

Az apuliai vörösalakos műhelyekben a Kr. e. 4. század második negyedében új vázafestési technika jelent meg. A vázák testét teljesen feketére égették, majd erre a felületre festették a változatos színű – főleg vörös, sárga és fehér – díszítést (9–17.). A vázákat túlnyomórészt növényi és geometrikus motívumokkal díszítették, de megjelenhetnek elszigetelten álló alakok, tárgyak is, például színházi maszk (13.), madarak (11–12.), füstölő (9.), vagy éppen kancsó, koszorú (11.). A növényindákkal körülvett női fej (17.) az apuliai vörösalakos vázafestészetnek is kedvelt motívuma volt; a festett díszítés plasztikusan mintázott női fejjel egészül ki. A kancsó testén körbefutó bordázat a fémből készült edényeket idézi, ahogy a csésze (15.) festett füle is.

Az élénk színekkel díszített feketemázas apuliai kerámia népszerű volt Dél-Itáliában (ld. A vörösalakos kerámia után, 4. tárgy), illetve Etruriában, és széles körben elterjedt a Mediterráneumban: Egyiptomban például különösen kedvelt volt.