Polükleitosz- és Képhiszodotosz-feldolgozásokA római mesterek számára a görög művészet minták kincsestárát jelentette. Olykor pontos másolatokat készítettek a görög alkotásokról, máskor pedig szabadon átdolgozták vagy csupán idézték őket. Ez a dialógus az akkor már klasszikussá vált görög művészettel a hellénisztikus korban kezdődött, és a császárkorban vált általánossá.
A dombormű (1.) fiatal nőt ábrázol, karján gyermekkel, kezében bőségszaruval. Nem tudjuk, ki ő, képjelei azonban a bőséghez és a termékenységhez kapcsolják. A típus távolról utal egy híres görög szoborra , amely Békét (Eiréné) ábrázolta, karján Gazdagsággal (Plutosz). Ennek alkotója Képhiszodotosz volt, akit az ókori hagyomány – Timótheosz mellett – kora legjobb szobrászának tartott.
A két kis fejtöredék (2–3.) is a görög hagyományhoz kapcsolódik: az argoszi Polükleitosz (Kr. e. 490–420 körül) műveit idézik. Az egyiken (2.) a hajfürtök rendje utal a mester alkotásaira, a másikon (3.) pedig a szalagmotívum emlékeztet a fejére szalagot kötő győztes atléta híres szobrára (Diadumenosz). A szalag itt új kontextusba kerül: a lehunyt szem ugyanis általában alvókat, halottakat jelöl.
A császárkori szobrászok szaktudását jól mutatja a platánággal díszített relief (4.) virtuóz faragása.
