A Kr. e. 6—5. században a görög szobrok a fiatal nőket szépen felöltözve jelenítették meg. Forradalmi újítás volt, amikor a Kr. e. 4. században Praxitelész, a görög klasszikus kor egyik legsikeresebb szobrásza, először ábrázolta meztelenül Aphrodité istennőt. Egy ókori vers szerint az istennő a szobor láttán így kiáltott fel: „Hol látott engem Praxitelész csupaszon?” Praxitelész művei nyomán számos Aphrodité-szobor született. Ha felöltözve ábrázolták is az istennőt, ruhája legalább annyira kiemeli, mint eltakarja a szépségét. A szintén gyönyörű Artemisz—Diana másmilyen öltözéket visel: a vadászat szűz istennőjéhez praktikusabb, rövid ruha illett. A klasszikus görög művészek által megteremtett szobortípusok nem csupán az ókor későbbi századaiban voltak példaadók: máig érvényes módon határozzák meg a szép, fiatal nő ábrázolásmódját az európai kultúrában. A két Aphrodité-szobor a francia királyoké volt. A fréjusit a Napkirály, XIV. Lajos (1643—1715) kapta ajándékba, a milói Vénuszt pedig XVIII. Lajos (1814—1824). A kortársak úgy vélték: a szobrok emelik a királyi udvar fényét.