A mítosz szerint Niobé thébai királyné hét fiút és hét lányt szült. Egyszer eldicsekedett ezzel, sőt hozzátette: Létó csupán egy lányt és egy fiút szült. Az istennő haragra gerjedt. Gyermekei, Artemisz és Apollón bosszúból lenyilazták Niobé valamennyi gyermekét, a Niobidákat. Az anya fájdalmában kővé dermedt — az ókori világban sok helyütt mutattak olyan sziklát, amelyet Niobéval azonosítottak. A mítoszt sokszor feldolgozták az ókori irodalomban és művészetben. Középpontjában éppúgy állhatott az ember meggondolatlan dicsekvése (hübrisz), mint az istenek mértéktelen büntetése. A szobrászati alkotások közül a Firenzében őrzött csoport a leghíresebb, egy 15—16 szoborból álló kompozíció darabjai. Egy híres, talán a Kr. e. 4. század végén készült görög szoborcsoport nyomán alkották meg őket. Niobida-szobrok máshonnét is kerültek elő, például Hadrianus császár tiburi villájából, Róma közeléből. A történet hatását mutatja, hogy a Niobida-szobrok nyomán számos olyan mű keletkezett, amelyek hasonlítanak rájuk, de más mitikus alakokat ábrázolnak.