A Kr. e. 4. század kétarcú időszaka a görög kultúrának. A század nagyobbik részében még az évszázadok óta szokásos keretek között folyt a városállamok, a poliszok élete. Fontos változást hozott azonban, amikor Nagy Sándor makedón király (Kr. e. 336—323) meghódította a Perzsa Birodalmat. Ennek nyomán görög uralkodók által irányított birodalmak jöttek létre a Hellásztól a mai Afganisztánig terjedő hatalmas területen. A görögös (hellénisztikus) műveltség lett a kor általános nemzetközi kultúrája. A század szobrászatát olyan mesterek határozták meg, mint Praxitelész vagy Lüszipposz, akiket az ókori művészettörténet-írás a legnagyobbak közé sorolt. Szobraik — néhány vitatott darabot nem számítva — nem maradtak ránk, mégis képet alkothatunk róluk. Munkáikat ugyanis az ókor későbbi századaiban élő szobrászok példának tekintették, és sokszor vették alapul saját műveik megalkotásához. Olykor pontos másolatokat készítettek róluk, olykor pedig szabadon átértelmezve őket alkották meg műveiket.