A görög szobrászok a fiatal férfiakat kezdetben főleg ruhátlanul, egyenesen állva ábrázolták, amint az archaikus kori ifjúszobrok, a kuroszok (Kr. e. 6 század) példáján láttuk. Forradalmi újítás volt, amikor a Kr. e. 5. század elején „megmozdultak” a szobrok (mint például a Kritiosz-ifjú). Ezeken az alkotásokon a test már nem osztható két egyenlő félre. A testsúly az egyik lábra nehezedik, a másik behajlik és szabadon lép. A megjelenített mozdulatok minden testrész megformálására hatással vannak. Elkezdődött a mozgás szabad ábrázolása.
A klasszikus kori szobrászat egyik legnagyobb mestere Polükleitosz volt. Műveiben főleg egyetlen művészi probléma foglalkoztatta: hogyan ábrázolható a legszebben a dinamikus mozgásban lévő fiatal férfitest? Erről a témáról elméleti munkát is írt Kanón (Mérce) címmel. Szobrai az ókor későbbi századaiban is példaadók voltak, sokszor feldolgozták őket. Munkássága máig érvényes módon határozza meg az ideálisan szép fiatal férfi ábrázolásmódját az európai kultúrában.