Athénból Etruriába

ETRUSZK FEKETEALAKOS VÁZÁK

Az etruszko-korinthosi vázák készítése a Kr. e. 6. század közepén zárult le. A következő évszázadban az etruszk fazekasságot a feketealakos technika jellemezte. A fő inspirációs forrást az importált athéni vázák jelentették (például tyrrhén amphorák, 1–2.), az athéni minták azonban, ahogy a korinthosiak is, csupán ösztönzésül szolgáltak az etruszk mesterek számára.

A legnagyobb műhelyek Vulciban jöttek létre. Itt működött Kr. e. 550–520 között a pontosi vázák műhelye. Ennek legfontosabb alakja a Paris-festő, aki főleg amphorákat készített (3–4.). Egy másik kortárs műhely vezető mestere a Borostyánlevél-festő volt (5–6.). Néhány évtizeddel később dolgozott a Micali-festő, az etruszk feketealakos vázafestészet legnagyobb alakja. Több mint 200 vázáját ismerjük (7–8.); tároló- és ivóedényeket egyaránt díszített, műhelye pedig a működése lezárultával is tovább folytatódott (9.).

A technika később Caerében, majd Orvietóban és Clusiumban is elterjedt. A caerei feketealakos vázafestészetből a Caerei Hydriák műhelyét kell kiemelni, amely Kr. e. 530–500 között működött – mintegy negyven hydria mellett néhány nikosthenési amphora tartozik ide. A hydriák formája a keleti görög bronzedényekhez kapcsolódik, a díszítőmotívumok zöme is ióniai minták feldolgozása. Két mestert sikerült elkülöníteni: a Busiris-festőt és a Sas-festőt (10.).

Mindeközben folyamatosan áramlott Etruriába az athéni feketealakos kerámia – idővel az importban egyre népszerűbbé váltak a vörösalakos technikával készült vázák. A Kr. e. 5. század közepére megszűnt a figurális etruszk feketealakos vázafestészet, helyébe az Etruriában Kr. e. 480 körül megjelenő ál-vörösalakos díszítés lépett.