Az etruszkok választása

AZ ATHÉNI VÖRÖSALAKOS TECHNIKÁK ETRURIÁBAN

Az ál-vörösalakos technikát a Kr. e. 6. század végén Athénban találták föl, az etruszk ál-vörösalakos vázák készítése pedig közel két generációval később, Kr. e. 490–480 körül kezdődött. Fő jellemzője, hogy a vörös alakokat ráfestették a felületre és egyszerű égetési eljárással vitték fel az edényre. Ezeken a vázákon is világos alakok jelennek meg sötét háttér előtt, szemre tehát a vörösalakos vázákhoz hasonlítanak, művészileg azonban a feketealakos díszítés folytatásának tekinthetők.

A korai etruszk ál-vörösalakos vázák legnagyobb műhelye a Praxias-csoport, amely Kr. e. 480–450 között működött Vulciban (1–2.). A csoport nevét adó etruszk fazekas a görög és etruszk kultúrához is kötődött. Számos mester dolgozott itt, például a Praxias-festő vagy az Apponyi-festő (3.).

Bár a Kr. e. 6. század utolsó negyede óta folyamatosan áramlottak Etruriába a vörösalakos vázák, és ez a régió volt a legfontosabb felvevő piacuk, az etruszk fazekasok csak a Kr. e. 5. század közepe táján kezdték el az új technikát alkalmazni (4.). Közömbösek maradtak tehát az új eljárás nyújtotta művészi megoldások iránt. Mindez szépen mutatja az etruszk mesterek autonómiáját: nem voltak kiszolgáltatva a Hellas felől érkező művészi hatásoknak, hanem – paradigmatikus módon – kiválogatták közülük mindazt, amit a saját képükre tudtak alakítani.

Ál-vörösalakos vázákat készítő műhelyek más városokban is működtek, a produkció a Kr. e. 4. században is folytatódott (5–6.). A figurális díszű ál-vörösalakos vázák készítése nagyjából a Kr. e. 3. század közepén szűnt meg, de a technikát még később is alkalmazták ornamentális díszítésű vázák készítésénél.