GÖRÖG ÉS RÓMAI AMULETTEK

Az amulettek olyan tárgyak, amelyeknek védelmező, szerencsehozó képességet tulajdonítanak. Formájuk, anyaguk, rendeltetésük igen változatos; számos amulett egyben ékszer is volt, főleg gyűrű vagy nyaklánc (1.). Sok amulett szerves anyagból készült, ezek emlékét – az Egyiptomban talált papiruszok kivételével (2.) – csupán az antik művészet (3., lásd szalagamulett) és irodalom (lásd periapton) őrizte meg. Az amulett szót általában személyes tárgyakra szokás érteni, de például egy város titkos neve vagy egy istenszobor (4.) is lehet amulett-értékű.

Bizonyos, hogy már a görög kultúra mykénéi korszakában is számos amulett akad az ékszerek között, ezeket azonban nem tudjuk megkülönböztetni a többitől. Az ékszeramulettek közös jellemzője, hogy viselték őket, részei voltak a mindennapok kultúrájának, és nem tekintették őket titkos tudás letéteményeseinek. Ékszerek és amulettek közös története végig jellemzi az antik kultúrát, és utána sem szűnik meg (5., lásd Jumurdzsák gyűrűje).

A görög amulettek legkorábbi biztos nyoma a Kr. e. 6. század végén mutatható ki a görög művészetben. Athéni vörösalakos vázákon gyakran ábrázoltak szalagamulettet, amelyet általában bokára, csuklóra kötöttek, és amelyet gyerekek, nők, de férfiak, sőt hérósok is viselhettek. Hasonló formájú amulettek máig jelen vannak a balkáni néphagyományban (6., lásd márciuska). A klasszikus görög kultúrában további amulett-típusokról is tudunk (például varázsgyűrűről).

A görög és a latin nyelv bővelkedett 'amulett' jelentésű szavakban – e tény már önmagában figyelmeztet használatuk általános voltára. A nevek utalhattak a viselés módjára (periapton: felkötött tárgy, szalag), az óvó szerepre (phylaktérion: védelmező tárgy) vagy épp a tárgy alakjára (lunula: félhold alakú függő, fascinum: phallos alakú amulett).

A császárkori amulettek sajátos változata a varázsgemma (7.). Ez olyan drágakő, tehát ékszer, amelyről a rá vésett kép, szöveg jelzi: egyben amulett is volt.