Szalagamulettek

A görög amulettek legkorábbi azonosítható változata, amelyeket ábrázolásokról ismerünk. Legfontosabb forrásukat az athéni vörösalakos vázák jelentik, amelyeken már a Kr. e. 6. század végén megjelennek.

Férfiakon gyakran látunk a bokájukra vagy a csuklójukra kötött szalagot vagy fonalat – olyan, mint egy barátság-karkötő. Elsősorban harcosokat (1–2.), olykor ismert hérósokat ábrázoltak így (3–5.), ezért a bokára kötött szalagot a közelmúltig lábvért bélésének tartották. A vázaképeken gyakran a megkötött csomó két végét is pontosan jelölték, ami arra utal: a megkötés motívumának fontos szerepet tulajdonítottak (6.). A szalagamulettek másik változatát háromszög alakban kötötték a bokára (7.).
Lehetséges, hogy már a Kr. e. 5. századi szobrokon is ábrázoltak bokára kötött amuletteket. Ilyen például a Parthenón keleti oromcsoportjának újabban Arésszal azonosított alakja (8–9.) vagy az Arés Borghese (10.).

A lányok a karjukon vagy a combjukon hordtak szalagamulettet (11.), a szalag közepén sokszor kerek vagy ovális dísz (medál? gemma?) is van. Ilyen amuletteket hetérákon és athéni polgárlányokon egyaránt látunk; mindkét esetben a nőalakok szépségét emelik ki.
Gyerekeket is gyakran ábrázolnak hasonló amulettekkel, amelyekre sokszor csengettyűket is erősítettek (12.).

Később a dél-itáliai vázafestészetben is gyakran előfordulnak ilyen amulettek. Sokszor látjuk például Erós alakján, akit a terrakottákon is szoktak amulettekkel ábrázolni (13.).

Feltételezhető, hogy ezeknek az amuletteknek – legalább is egyik – neve a periapton vagy periamma volt.