A balkáni néphagyományban ma is fontos szerepet játszik egy ünnep, amelyhez jellegzetes, a barátság-karkötőkhöz hasonló amulett társul. Számos jel utal arra, hogy ez a hagyomány az ókori Hellasban elterjedt szalagamulettek folytatása.

Görög neve martis, a bolgár és a román pedig martenyica, illetve mărţişor: márciuska. A név az ünnep idejét jelzi. Színes fonálból amulettet készítenek – a leggyakrabban fehér és piros szálból –, és rituális keretek között felkötik a veszélyeztetett személyek csuklójára. Általában nők, gyerekek kapnak ilyet. Megvéd betegségtől, leégéstől, boszorkánytól. Addig hordják, amíg viselője meg nem látja az első gólyát, fecskét, majd szintén rituálisan szabályozott módon kell megszabadulni tőle (pl. kő alá rejteni). Az amulettnek és az ünnepnek számos regionális változata van.

Már a 20. század elején felvetették, hogy a márciuska az ókori szalagamulettek hosszú történetét folytatja. A görög kultúrában a periamma és a martis rokonságát például a késő-antik kortól tanúsítják szöveges források. Csupán példaként: „márciusban periammákat viselünk”, írta Jóséphos Bryennios 15. századi teológus.

Fontosak azonban a különbségek is. Az ókori amuletteket a jelek szerint bármikor viselhették, a márciuska viszont a tavasz kezdetéhez kapcsolódó ünnep sajátja. Különböző változatai sajátos módon épülnek be az egyes népek kultúrájába. A martenyica (1.) alapító mítosza például a bolgár honfoglalóhoz, Aszparuh kánhoz kapcsolódott, és a 20. század közepén kapott nagy jelentőséget. 2017-ben világörökséggé nyilvánították, szerepelhet a bolgár Wikipedia logóján. A mărţişor (2.) eredete viszont, úgy mesélik, Dacia római meghódításának idejére vezethető vissza.