Amulettek a görög forrásokban: periamma, periapton

A periamma és a periapton szó egyaránt a periaptó igéből származik, amelynek alapjelentése ’körben rátesz’. Használták konkrét értelemben, például ’ékszert felvenni’, és metaforikus jelentésben is, például ’szerencsét, szégyent hozni’, ’bajtól megóvni’. Az ige kifejezheti azt a mozdulatot is, amikor olyan tárgyakat erősítenek láncra fűzve a testre, amelyeket önmagukban is amulettnek tekintenek. Ez a „felöltött” tárgy lehet drágakő (1.), növény, kagylóhéj, de ilyen a Gorgófő is Athéna aigisán (2.).

A periaptó (peraptó) ige először Pindaros 3. pythói ódájában fordul elő (Kr. e. 474/473): Asklépios egymáshoz fűzött gyógyító szereket erősít a beteg tagjaira. A szöveghelyet csupán a periaptein mozdulatának leírása kapcsolja az amulettekről szóló forrásokhoz, a sorok alapján nem tudjuk megmondani, pontosan miféle tárgy volt Asklépios gyógyító szere.

Az igéből származó periapton és periamma főnevek szinte mindig ’amulett’ jelentésben fordulnak elő. A periapton először Platón Állam című művében olvasható (426a–b): itt más gyógymódok (gyógyszer, égetés, vágás) mellett a ráolvasásokkal (epódé) együtt említi, bár a két típust nem kapcsolja közvetlenül egymáshoz.

A késő-antik egyházatyák szövegeiben gyakran szerepelnek periammák, és számos alkalommal szintén ráolvasásokkal együtt.

A szövegek tanúsága szerint tehát az ilyesfajta amuletteket az élet számos területén, különféle célokra használták, például gyógyításra, részegség ellen, a szerelmi vágy felkeltésére.

A periapton és a periamma szóval jelölt tárgyak alakjáról nincs közvetlen forrásunk. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy a haptó igéből képzett hamma szó, amely a periamma szóban is rejlik, alapjelentése: csomó. A csomóra kötés mozzanata tehát, ha nem is kötelező, de fontos eleme lehet a periammák viselésének (3.). Ezek a szavak jelölhették, legalább részben, a klasszikus kori ábrázolásokról ismert szalagamuletteket.