Ékszeramulettek

Az ókori kultúrákban ékszer és amulett szorosan összefüggő fogalmak. Nem csak annyiban, hogy egy szép ékszer varázslatos hatást válthat ki – ezt mi is ismerjük; bizonyos ékszertípusokat társadalmilag szabályozott módon, meghatározott céllal viseltek amulettként. A készítésük során használt anyagoknak nem csak az ára volt különböző; különféle képzetek kapcsolódtak hozzájuk – mint napjainkban is. (Az aranynak például varázslatos képességeket és gyógyító hatást tulajdonítottak.)

Az amulettek típustára és története nagyon változatos. A lencse alakú aranyfüggő (bulla; 1–2.) például a római hagyomány szerint etruszk eredetű, és a korai időkben csak szenátori családba tartozó kisfiúk viselhették. A császárkorban viszont általánossá vált a használatuk: Pannoniában főleg kislányok és nők sírjából kerülnek elő.
Gyakori típus az aranykapszula is (3–5.). Ezekbe olyan anyagokat tettek, amelyeknek védelmező hatást tulajdonítottak (egy részük máig ott van a kapszulákban). Nyakláncra fűzve medálként viselték őket.
Kapszulába papiruszdarabokat is rejthettek, ezekre gyakran azt is ráírták, milyen célra készítették őket (6.)

Azt a császárkori amulett-típust is függőként használták, amelynek alakja Héraklés bunkóját idézi (7.). Ezeket szintén nők és gyerekek viselték, nyakláncokon vagy fülbevalókon.

A bajelhárító amulettek további csoportjába tartoznak a szexualitásra utaló motívumok, mint a phallosz (8–9.), a fügét mutató (10–11.) – tehát a nemi aktust idéző – kéz, vagy a széttárt combbal ábrázolt nőalak (12–13.).

Számos ékszer díszítése jelzi, hogy egyben amulettek is voltak. A leggyakoribb védő motívum a Perseus által legyőzött Gorgó mindent kővé dermesztő arca volt. A Gorgoneion éppúgy megtalálható Athéné pajzsán, mint a templomok tetőzetét körbevevő antefixeken vagy használati tárgyakon (14.), ékszereken (15.).