Róma a Kr. e. 3. század végére elfoglalta egész Itáliát, majd véres háborúkban sorra legyőzte a hellénisztikus görög birodalmakat. A Kr. e. 1. század végére befejezte a Földközi-tenger medencéjének meghódítását, majd fokozatosan bekebelezte az Alpokon túli Európa jelentős részét is. Három földrészre kiterjedő birodalma fél évezreden át fennmaradt, és a történelem egyik legsikeresebb állama lett (1.). Központilag kiépített úthálózata máig kijelöli Európa fő útvonalait (2–3.), jogrendje ma is követendő példákkal szolgál. Az újlatin nyelvek a latinból fejlődtek ki, amely a római hódítás nyomán terjedt el Nyugat- és Közép-Európában (4.).

A sok népből és sokféle kultúrából álló birodalom keleti tartományaiban már évszázadok óta a görög nyelv és kultúra volt a meghatározó. A nyugati provinciákban viszont a latin vált általánossá, a görög stílusú művészet pedig nagyrészt a római hódítás eredményeként terjedt el. Így körvonalazódott az a két nagy földrajzi régió, amely meghatározó szerepet játszott Európa későbbi történetében. 395-ben a keleti és a nyugati terület politikailag is elkülönült egymástól (5.). A Nyugatrómai Birodalom 476-ban megszűnt, a Keletrómai, majd utóda, a Bizánci Birodalom viszont még egy évezredig, 1453-ig fennmaradt. A 4. században a korábban üldözött kereszténység államvallássá lett, de a pogány kultúra is tovább élt még évszázadokon át. A késő antik kor az arab hódításig és az iszlám kultúra elterjedéséig (7–8. század) tartott.