"Időnként eszembe jut: Élt egyszer egy Kis Ember a Kykládokon..., aki azt gondolta, a Nagy Istennőt mintázza meg, vagy valami ehhez hasonlót... Én viszont itt, Párizsban, pontosan tudom, mit akart alkotni: nem istent, hanem egy szobrot. Semmi nem maradt az életéből; semmi nem maradt kedves isteneiből... Ez a szobor azonban megmaradt, mert éppen ezt akarta létrehozni." (Picasso)

A kiállítás nyitánya egy nőalakot ábrázoló márványszobor: ez a kevés nagyméretű kora-bronzkori kükládikus szobor egyike. Ezek az idolok az európai márványszobrászat legkorábbi emlékei, amelyek a Kükládok márványban gazdag szigetein készültek.

A szobor karját keresztbe tévő, ruhátlan nőalakot ábrázol. A lefeszített lábfej arra utal, hogy eredetileg fekve kell elképzelnünk. Az arcon csak az orrot mintázták meg plasztikusan, további részleteket festéssel jelöltek. Némelyiknek megőrződtek a körvonalai: jól látható az alak jobb szeme és a homlokon lévő sáv (hajszalag, diadém?)

A legtöbb idol sírokban, a halott mellé fektetve került elő; pontos funkciójukat azonban nem lehet megállapítani. Nem tudjuk, kit ábrázolnak, hiszen nem ismerjük készítőik elképzeléseit istenekről, világról. Ismeretlen nép alkotásai.

A kükládikus idolokat a Kr. e. 3. évezred végéig készítették. Európa csupán a 19. század végi ásatások nyomán fedezte fel őket újra. A régészek szemében kezdetben primitív bálványok voltak, az avantgárd művészei (Picasso, Brancusi, Modigliani) viszont az absztrakt formai tisztaság mintaadó példáit látták bennük. Így ezek a szobrok fontos szerepet játszottak a modern európai művészet megszületésében. Ösztönző erejüket máig megőrizték: Ai Weiwei életnagyságú márványszobra 2016-ban készült.