Az ún. Gyíkölő Apollón (Apollon Sauroktonos) római kori, a Vatikáni Múzeumban őrzött márványmásolata. Az eredeti, későklasszikus kori (Kr. e. 350 körül) bronzszobor, amely után ez a római másolat is készült, Plinius szerint (Historia Naturalis 34, 69-70) a híres athéni szobrászhoz, Praxiteléshez köthető. A római természettudós mintegy 20 bronzszobrot sorolt fel művében, amely ismeretei szerint Praxitelés alkotása volt, köztük a Gyíkölő Apollónt is. A szobor fiatalon, szinte gyermekként ábrázolja Apollónt, amint bal karjával könnyedén fának támaszkodik. Fejét a fatörzsön felfelé mászó gyík felé fordítja. Elveszett jobb kezében nyílvesszőt tarthatott – ahogy Plinius írja –, ezzel igyekezett eltalálni az állatot. A római korban a szobornak számos másolata készült: az ábrázolás a nagyszobrászat mellett megjelent gemmákon és pénzérméken is.
A szoborról további adatok a Vatikáni Múzeum honlapján olvashatók.
A szoborról készült gipszmásolat a Komáromi Csillagerődben látható.
