Az antik világ legnagyobb könyvtára, amelyet a Museionban folyó kutatások elősegítésére és a görögök szellemi örökségének megőrzésére hoztak létre a Kr. e. 3. században. Megalapításának ösztönzője az a nagy jelentőségű – végső soron Aristotelésre visszamenő – felismerés volt, hogy az elődök által létrehozott és összegyűjtött tudás érték, a tudományos kutatásnak pedig a már ismert tényekből kell kiindulnia. A könyvgyűjtemény tehát egyfelől elengedhetetlen volt a Museionban folyó tudományos munkához, másfelől az ottani tudományos és irodalmi tevékenység tovább gyarapította a könyvtárat.
A hellén származású Ptolemaios-uralkodók fontos feladatuknak tekintették, hogy megteremtsék a görög nyelven írt munkák hatalmas, valószínűleg teljesnek szánt gyűjteményét. A könyvtár virágkorában, a Ptolemaios-kor folyamán megközelítőleg 500 000 papirusztekercset őrzött, amelyek többsége több művet is tartalmazott. Bár elsősorban görög műveket gyűjtöttek, a könyvtárat a nem-görög kultúrkörből származó irodalommal is gazdagították. Őriztek például egyiptomi népmeséket, amelyeket egyiptomiul (démotikus írással) és görög nyelven is leírtak, és ugyanekkor fordították le héberről görögre Mózes öt könyvét is (Septuaginta). Az uralkodók az egész akkori ismert világból begyűjtötték a könyvtár számára érdekes szövegeket, és másolatokat készíttettek róluk. A hagyomány szerint (Galénos XVII. 1p. 603) az Alexandriába érkező utasok csomagjait átvizsgálták, a könyveket elkobozták, és addig nem is adták vissza, amíg el nem döntötték, hogy értékesek-e a könyvtár számára. Ha értékesnek bizonyultak, a tulajdonos búcsút mondhatott az eredeti példánynak, csak egy másolatot kapott vissza. Az egyik Ptolemaios-uralkodóról szóló történet úgy tartja (Galénos, XVII. 1 p. 607), hogy óvadék ellenében kölcsönkérte Athénból a három nagy tragédiaköltő (Aischylos, Sophoklés és Euripidés) műveit tartalmazó tekercseket, és soha többé nem adta vissza: az athéniak csak másolatokat kaptak helyettük. A könyvtárgyarapítás ezen módozatai nem feltétlenül felelnek meg a mai normáknak, az azonban tény, hogy az alexandriai könyvtár teljességre törekvő gyűjteménye nélkül ma alig ismernénk valamit a görög irodalomból. A könyvtár pusztulásáról nincsenek egyértelmű híradások. Plutarchos szerint a Iulius Caesar és XIII. Ptolemaios között Kr. e. 48–47-ben folytatott harcok közben égett le, mások szerint ekkor csak egy raktár semmisült meg, nem az egész könyvtár. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a Kr. u. 4–5. században már nem létezett.
Figler Krisztina – Hasznos Andrea, 2004
A hellén származású Ptolemaios-uralkodók fontos feladatuknak tekintették, hogy megteremtsék a görög nyelven írt munkák hatalmas, valószínűleg teljesnek szánt gyűjteményét. A könyvtár virágkorában, a Ptolemaios-kor folyamán megközelítőleg 500 000 papirusztekercset őrzött, amelyek többsége több művet is tartalmazott. Bár elsősorban görög műveket gyűjtöttek, a könyvtárat a nem-görög kultúrkörből származó irodalommal is gazdagították. Őriztek például egyiptomi népmeséket, amelyeket egyiptomiul (démotikus írással) és görög nyelven is leírtak, és ugyanekkor fordították le héberről görögre Mózes öt könyvét is (Septuaginta). Az uralkodók az egész akkori ismert világból begyűjtötték a könyvtár számára érdekes szövegeket, és másolatokat készíttettek róluk. A hagyomány szerint (Galénos XVII. 1p. 603) az Alexandriába érkező utasok csomagjait átvizsgálták, a könyveket elkobozták, és addig nem is adták vissza, amíg el nem döntötték, hogy értékesek-e a könyvtár számára. Ha értékesnek bizonyultak, a tulajdonos búcsút mondhatott az eredeti példánynak, csak egy másolatot kapott vissza. Az egyik Ptolemaios-uralkodóról szóló történet úgy tartja (Galénos, XVII. 1 p. 607), hogy óvadék ellenében kölcsönkérte Athénból a három nagy tragédiaköltő (Aischylos, Sophoklés és Euripidés) műveit tartalmazó tekercseket, és soha többé nem adta vissza: az athéniak csak másolatokat kaptak helyettük. A könyvtárgyarapítás ezen módozatai nem feltétlenül felelnek meg a mai normáknak, az azonban tény, hogy az alexandriai könyvtár teljességre törekvő gyűjteménye nélkül ma alig ismernénk valamit a görög irodalomból. A könyvtár pusztulásáról nincsenek egyértelmű híradások. Plutarchos szerint a Iulius Caesar és XIII. Ptolemaios között Kr. e. 48–47-ben folytatott harcok közben égett le, mások szerint ekkor csak egy raktár semmisült meg, nem az egész könyvtár. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a Kr. u. 4–5. században már nem létezett.
Figler Krisztina – Hasznos Andrea, 2004
