Lexikon

A trójai mondakör egyik legfontosabb alakja, a Trója alatt harcoló görögök közül leleményességével kitűnő hérós, a háborúból való hazatérését elbeszélő homérosi eposz, az Odysseia főhőse.

Ithaka királya. Láertés és Antikleia gyermeke. Anyai ágon Hermés dédunokája (nagyapja a tolvaj Autolykos volt). Felesége Pénelopé, akitől egy fia született: Télemachos.

Nevét az ókorban az odyssomai „gyűlöl, utál” jelentésű igével hozták összefüggésbe. Az Odysseia költője úgy mesélte, Odysseus születésekor jelen volt nagyapja, Autolykos is. Ő adta a csecsemőnek ezt a nevet, mondván sok ember szemében volt gyűlölt (odyssamenos) ő maga, ezért legyen a fiú neve Odysseus (Hom. Od. 19.405–411). Noha a név etimológiája a homérosi jelenet nyomán ilyen formában terjedt el, az odyssamenos participium értelme nem egyértelmű, jelentheti azt is, aki gyűlölve van vagy pedig azt, aki gyűlöl.

A trójai háború előtti időszakról úgy mesélik, Odysseus is egyike volt Helené kérőinek, akik Hellas minden részéről sereglettek össze, de ő valójában nem Helené, hanem unokanővére, Pénelopé kezét akarta megszerezni. Ithaka királya adta azt a tanácsot Tyndareósnak, Helené apjának, hogy eskesse meg az összegyűlt kérőket, hogy elfogadják a döntést, és segítséget nyújtanak Helené jövendőbelijének, ha valaki megsértené a házasságot, tanácsáért cserébe pedig Pénelopé kezét kapta (Apollod. Ep. 3.10.8–9). Pausanias elbeszélése szerint (Paus. 3.12.4; 3.13.6) azonban Odysseus egy futóversenyen nyerte el Pénelopé kezét.

Amikor a trójai Paris elrabolta Helenét, Menelaos és Agamemnón sereget toborzott, hogy bosszút álljon a sértésért. Helené egykori kérőit – így Odysseust is – kötötte esküje, a leleményes hős azonban őrültnek tettette magát, amikor megérkezett hozzá a követség, hogy hadba hívja. Színlelését Palamédés leplezte le (Hyg. Fab. 95–6.) – innen eredt kettejük rossz viszonya: Odysseus sosem bocsátotta meg Palamédésnek, hogy túljárt az eszén. Odysseusnak tehát hadba kellett vonulnia, később aztán Diomédésszel együtt ment Skyrosra, hogy a lányruhában rejtőzködő Achilleust csellel rávegye, csatlakozzon ő is a sereghez.

Az Ilias költője sokféle szerepben állítja elénk Odysseust. Az eposz első énekében nem vesz részt Achilleus és Agamemnón vitájában, de ő a követség egyik tagja, akik engesztelésképpen visszaviszik Chryséist apjához, Chryséshez, aki Apollón papja volt (1.440–445). Szintén követként látjuk őt, amikor a 3. énekben a trójai vének a várfalról veszik szemügyre a görög hősöket (az ún. teichoskopiában), és felidézik, hogy Odysseus Menelaosszal együtt követségben járt náluk Helené visszaszerzéséért (3.191–224). A 9. énekben pedig Nestórral és Phoinixszal együtt keresi fel a haragos Achilleust, hogy megpróbálja rávenni, térjen vissza a csatatérre. Ő mondja az első beszédet Achilleusnak, ám Thetis fiát nem sikerül meghatnia (9.223–429). Meggyőző szónokként hallhatjuk viszont a 2. énekben, amikor egy korábbi jósjelet felidézve kitartásra buzdítja társait: a háború tizedik évében jön majd el a várva várt siker (2.278–332). Kiemelt szerepet kap a 10. énekben, amikor veszélyes feladatot vállal: Diomédésszel együtt kémkedni indul az éj leple alatt. Athéné irányításával elfogják a trójai oldalról szintén kémkedni induló Dolónt, kikérdezik, s az ellenség táborába lopakodva megölik a trójaiak megsegítésére érkezett Rhésost és elrabolják lovait. De Odysseus a csatajelenetekben is megállja a helyét – legfőbb isteni pártfogója, Athéné segítségével sok trójai harcost öl meg (5.669–682). 

Az epikus ciklus elveszett költeményei is sok történetet meséltek Odysseusról. Az Aithiopis és a Kis Ilias cselekményében szerepelt Aias és Odysseus vitája, amely Achilleus fegyverei miatt támadt közöttük. Bár e két műből csak a cselekmény rövid összefoglalása és néhány töredék maradt ránk, ezt a konfliktust vázaképekről és Sophoklés Aias című tragédiájából, valamint Ovidius Metamorphosesének egyik részletéből is ismerjük: mindkét hős magának akarta Achilleus fegyvereit, de – Athéné akarata szerint – a sereg Odysseusnak ítélte őket. Odysseus szerepet vállalt abban is, hogy a görögök teljesítsék a Trója bevételéhez szükséges feltételeket: követségbe ment Achilleus fiáért, Neoptolemosért Skyrosra, hogy a seregbe hívja, s végül neki adta apja fegyvereit, Diomédésszel, ill. Sophoklés tragédiája szerint Neoptolemosszal elhajózott Lémnosra, hogy a háború elején cserbenhagyott társukat, Philoktétést is visszahívja, végül pedig a Trója városát védő istenszobor, a Palladion elrablására is vállalkozott. Az ő nevéhez fűződik a háborút végül eldöntő különleges csel, a hatalmas faló megépítésének ötlete is. Trója végső ostrománál pedig – az Ilioupersis szerint – ő ölte meg Astyanaxot, Hektór fiát.

A görög hősök hazatéréséről szóló ciklikus eposzban, a Nostoiban Odysseus útjáról is szó esett, az Odysseia költője pedig egy teljes költeményt szentelt a férfinak, „ki sokfele bolygott”. Az eposz nem lineáris rendben követi Odysseus kalandjait: a mű kezdetén már tíz év telt el a háború vége óta, Odysseus minden társát elvesztette, ő maga pedig Kalypsó nympha házában vesztegel. Az istenek ekkor úgy döntenek, segítenek a sokattűrt férfinak hazajutni. Kalypsótól elindulva ér el a phaiákok szigetére, ahol vendéglátóinak ő maga meséli el addigi viszontagságos útját. A phaiákok aztán hazaviszik Odysseust Ithakára, ahol a hős húsz évnyi távollét után szembesül az újabb feladattal: le kell számolnia a feleségét ostromló és vagyonát pusztító kérők csapatával. 

A Télegonia, az epikus ciklus utolsó darabja onnantól fogva követi Odysseus sorsát, hogy a trójai hős hazatért Ithakába, és megölte Pénelopé kérőit. Az eposz címadó főhőse Télegonos, Odysseus Kirkétől született fia, aki apját keresve Ithakában köt ki, de mivel nem ismeri fel Odysseust, harcba keveredik vele, és megöli őt. (Sophoklés is írt egy tragédiát erről a témáról, műve azonban nem maradt ránk.)  

Odysseus alakja az antik képzőművészet kedvelt témája volt.  A hőst gyakran különleges fejfedővel, csúcsos pilosban ábrázolják. Számos jelenetben láthatjuk Iliasbeli hősök társaságában: Achilleus leleplezésekor Skyros szigetén, követségben a haragvó Achilleusnál, Diomédésszel vagy éppen Aiasszal Achilleus fegyvereiért harcolva. De a Kr. e. 7. századtól kezdve egészen a császárkorig népszerű ikonográfiai témaként szolgáltak a hazaútja során átélt kalandjai is, melyek közül Polyphémos megvakítását, a Kirkével és a szirénekkel való találkozását ábrázolták leggyakrabban.

Beszkid Judit, 2020