Maróneiai Hipparchia az ókori filozófiatörténet egyetlen név szerint is számon tartott filozófusnője. A Platón utáni szókratikus iskolák korában élt, és a cinikusokhoz tartozott. A korban élt legtöbb filozófushoz hasonlóan Hipparchiának sem maradtak fenn eredeti szövegei, csak néhány gondolatát és viselt dolgait idézi az utókor. Diogenés Laertios beszámolója szerint (6.97) köztiszteletben álló asszony létére symposionokon is részt vett férje kíséretében, holott tudomásunk szerint ilyen eseményeken köztiszteletben álló szabad nők – akár férjes asszonyok, akár hajadon lányok – nem vettek részt, csak szolgálólányok és hetairák. Hipparchia példája mutatja, hogy bizonyos körülmények között eltekinthettek ettől a szabálytól. Diogenés Laertios különösebb meglepődés nélkül számol be az esetről: „(férjével) vacsorákra járt. … Lysimachosnál is járt a symposionon, ...” (6.97, ford. F. R.). Ez azt támasztja alá, hogy köztiszteletben álló asszonyok részvétele symposionokon talán nem is volt annyira ritka.
Hipparchia előkelő családba született lány volt, aki beleszeretett egy társadalom peremén élő filozófusba, a thébai Kratésba. Cinikus lévén Kratés minden anyagi javától korábban megszabadult, és az utcán élt, így a Hipparchia szülei ellenezték, hogy lányuk Kratésszal összeházasodjék. Erre válaszul Hipparchia öngyilkossággal fenyegette szüleit, akik úgy próbálták megakadályozni a frigy létrejöttét, hogy magát Kratést kérték meg arra, hogy lányukat beszélje le a házasságról. Az anekdota szerint Kratés a következőképp teljesítette a kérést. Ledobta ruháját Hipparchia előtt, majd így szólt: „Íme a vőlegényed, íme minden java – ezek után válasszál. Mert nem lehetsz a feleségem, ha nem követed az életmódom.” (Diog. Laert. 6.96, ford. F. R.) Hipparchia mégis hozzáment Kratéshez, és excentrikus életüket együtt élték tovább. Együtt jártak vacsorákra, hasonló öltözéket hordtak, és az emberek szeme előtt közösültek.
Az egyetlen, részletesen is leírt symposiont, melyen Hipparchia részt vett, Lysimachos, makedón hadvezér rendezte. Itt egy bizonyos Ateistának nevezett Theodórosnak azt mondta, „ha valamit tesz Theodóros, és ezért nem tartják jogsértőnek, akkor Hipparchiát sem tartják jogsértőnek, ha ugyanezt teszi; ha tehát Theodóros nem sért jogot, amikor magát veri, akkor Hipparchia sem sért jogot, ha Theodórost veri …” (Diog. Laert. 6.97, ford. F. R.). Ezután Theodóros nem válaszolt neki, hanem csak felrántotta a nő ruháját, aki viszont a zavarodottságnak semmi jelét nem mutatta, Theódoros pedig egy ujjal sem ért hozzá, inkább folytatta a beszélgetést vele.
Joan Burton szerint (1998) ez az eset egyike azon alkalmaknak, amikor köztiszteletben álló nők is részt vettek symposionokon, Sean Corner szerint (2012) viszont ez a példa éppen azt bizonyítja, milyen szokatlan jelenség volt Hipparchia a symposionon. Szerinte ugyanis Theodóros azért rántotta fel a Hipparchia ruháját, mert meg akart arról bizonyosodni, vajon tényleg egy nővel beszélget-e. Ám ez az értelmezés egyáltalán nem evidens, mivel semmi egyéb nem támasztja alá, mint hogy nők jelenléte a symposionokon ritka volt. A ruha felrántását érthetjük egy filozófiai kérdésre adott válasznak. Theodóros valószínűleg arra hívja fel Hipparchia figyelmét ezzel a sajátos módszerrel, hogy az nem jogsértés, ha Hipparchia maga vetkőzik le, az viszont már jogsértés, ha ő mint férfi rántja föl egy nő ruháját. Ezen értelmezés azért valószínűbb Cornerénél, mert Diogenés Laertios szigorúan az életét és a gondolkodását írja le Hipparchiának; nem tesz megjegyzéseket arról, hogy milyen szokatlan egy nő jelenléte a filozófiában vagy a symposionokon. Továbbá arról sem beszél, hogy bárkinek is eszébe jutott volna őt férfiként kezelni, kételkedni női létében, vagy azzal tréfálni.
Annyi biztos, hogy Hipparchia nem volt szokványos jelenség, ahogyan a cinikus filozófusok sem voltak azok. Egyáltalán nem a megszokott módon viszonyult a világhoz és az emberekhez, hiszen akkor sem szégyellte el magát, amikor Theodóros felrántotta a ruháját, pedig egy köztiszteletben álló, átlagos asszonytól ez lett volna természetes. A symposionokra tehát nem volt tilos nőknek járniuk, csupáncsak ritkán fordult elő. Egy excentrikus filozófusnő dönthetett úgy, hogy eljár ilyen eseményekre, és akár a legelőkelőbb symposionokon is részt vehetett, mint például Lysimachosén. Hasonló példák aztán majd a római korban fordulnak elő nagyobb számban (lásd Plutarchos: Házassági tanácsok), a római lakomán ugyanis szabad születésű nők is részt vettek.
Furtado Renátó 2018
Hipparchia előkelő családba született lány volt, aki beleszeretett egy társadalom peremén élő filozófusba, a thébai Kratésba. Cinikus lévén Kratés minden anyagi javától korábban megszabadult, és az utcán élt, így a Hipparchia szülei ellenezték, hogy lányuk Kratésszal összeházasodjék. Erre válaszul Hipparchia öngyilkossággal fenyegette szüleit, akik úgy próbálták megakadályozni a frigy létrejöttét, hogy magát Kratést kérték meg arra, hogy lányukat beszélje le a házasságról. Az anekdota szerint Kratés a következőképp teljesítette a kérést. Ledobta ruháját Hipparchia előtt, majd így szólt: „Íme a vőlegényed, íme minden java – ezek után válasszál. Mert nem lehetsz a feleségem, ha nem követed az életmódom.” (Diog. Laert. 6.96, ford. F. R.) Hipparchia mégis hozzáment Kratéshez, és excentrikus életüket együtt élték tovább. Együtt jártak vacsorákra, hasonló öltözéket hordtak, és az emberek szeme előtt közösültek.
Az egyetlen, részletesen is leírt symposiont, melyen Hipparchia részt vett, Lysimachos, makedón hadvezér rendezte. Itt egy bizonyos Ateistának nevezett Theodórosnak azt mondta, „ha valamit tesz Theodóros, és ezért nem tartják jogsértőnek, akkor Hipparchiát sem tartják jogsértőnek, ha ugyanezt teszi; ha tehát Theodóros nem sért jogot, amikor magát veri, akkor Hipparchia sem sért jogot, ha Theodórost veri …” (Diog. Laert. 6.97, ford. F. R.). Ezután Theodóros nem válaszolt neki, hanem csak felrántotta a nő ruháját, aki viszont a zavarodottságnak semmi jelét nem mutatta, Theódoros pedig egy ujjal sem ért hozzá, inkább folytatta a beszélgetést vele.
Joan Burton szerint (1998) ez az eset egyike azon alkalmaknak, amikor köztiszteletben álló nők is részt vettek symposionokon, Sean Corner szerint (2012) viszont ez a példa éppen azt bizonyítja, milyen szokatlan jelenség volt Hipparchia a symposionon. Szerinte ugyanis Theodóros azért rántotta fel a Hipparchia ruháját, mert meg akart arról bizonyosodni, vajon tényleg egy nővel beszélget-e. Ám ez az értelmezés egyáltalán nem evidens, mivel semmi egyéb nem támasztja alá, mint hogy nők jelenléte a symposionokon ritka volt. A ruha felrántását érthetjük egy filozófiai kérdésre adott válasznak. Theodóros valószínűleg arra hívja fel Hipparchia figyelmét ezzel a sajátos módszerrel, hogy az nem jogsértés, ha Hipparchia maga vetkőzik le, az viszont már jogsértés, ha ő mint férfi rántja föl egy nő ruháját. Ezen értelmezés azért valószínűbb Cornerénél, mert Diogenés Laertios szigorúan az életét és a gondolkodását írja le Hipparchiának; nem tesz megjegyzéseket arról, hogy milyen szokatlan egy nő jelenléte a filozófiában vagy a symposionokon. Továbbá arról sem beszél, hogy bárkinek is eszébe jutott volna őt férfiként kezelni, kételkedni női létében, vagy azzal tréfálni.
Annyi biztos, hogy Hipparchia nem volt szokványos jelenség, ahogyan a cinikus filozófusok sem voltak azok. Egyáltalán nem a megszokott módon viszonyult a világhoz és az emberekhez, hiszen akkor sem szégyellte el magát, amikor Theodóros felrántotta a ruháját, pedig egy köztiszteletben álló, átlagos asszonytól ez lett volna természetes. A symposionokra tehát nem volt tilos nőknek járniuk, csupáncsak ritkán fordult elő. Egy excentrikus filozófusnő dönthetett úgy, hogy eljár ilyen eseményekre, és akár a legelőkelőbb symposionokon is részt vehetett, mint például Lysimachosén. Hasonló példák aztán majd a római korban fordulnak elő nagyobb számban (lásd Plutarchos: Házassági tanácsok), a római lakomán ugyanis szabad születésű nők is részt vettek.
Furtado Renátó 2018