Sziklatömbön ülő, chitónt és himationt viselő nőalak. Jobb lábát a bal fölött keresztben átveti, hátranyúló bal karjával a sziklára támaszkodik. Felsőteste előre hajlik és jobbra fordul.
Nagy Sándor Syriában uralkodó utódja, I. Seleukos Kr. e. 300-ban alapította meg Antiochia városát az Orontés partján. Lysippos tanítványát, a sikyóni Eutychidést bízta meg a nagyméretű aranyozott bronzszobor elkészítésével, amely a város Tychéjét (Sors, Szerencse) ábrázolta. Az istennő a Múzsákhoz hasonló pózban sziklán ült, a fejét bástya-korona koszorúzta, kezében kalászt tartott, a lábánál pedig az Orontés folyót megszemélyesítő istenalak emelkedett ki a vízből. A szobornak számos másolata és átdolgozása készült. Sikerét az jelenthette, hogy az ábrázolásban minden város a saját védőistennőjét ismerhette fel. A Rómában talált budapesti szobor a test kidolgozását a legrészletesebben adja vissza az ismert darabok közül. Ezen a kicsinyített másolaton is jól érzékelhető továbbá a görög szobrászatban a Kr. e. 4. századtól egyre erősebb igény a művek teljes többnézetűségére.

A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a szobor lunai (carrarai) márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.