Az asztallap-töredék a csopaki Kőkoporsó-dűlőben került elő, ahonnan már ismert egy ebbe a nagyon ritkán felbukkanó emlékcsoportba tartozó hasonló töredék.
A peremtöredéken hosszabb jelenet részlete látható: köpenyt (chlamyst) viselő meztelen íjász oroszlánt üldöz. A peremen belül az asztallap tálszerűen bemélyült, a perem külső szélét astragalos-sor díszíti, amely egy körbefutó bordához csatlakozik és egyben a díszített mező alakjainak alapjául is szolgál. A tál díszített peremét belül egy 4,5 cm mély öblösödés követi, amely azután vízszintes fenéklapban folytatódik. Az alakok a kiemelkedő keret között mély reliefben lettek kifaragva. A vadász megmintázása a lapos felületek ellenére is lendületes és plasztikus. Ezt hangsúlyozza a bal láb majdnem hegyesszögben való meghajlítása, a teljesen hátranyújtott jobb láb és a két vállon átvetett, hátralibbenő köpeny. Fejét sisak fedi. Az ábrázolás érdekessége, hogy a fej és a nyíl áttöri a felső, körbefutó bordát és ezzel túllépi a díszítésre szánt mező kereteit. A relief faragása finom, a felületek simára csiszoltak, a fúró nyomát csak a szem sarkában és az íj hajlataiban lehet felfedezni.
Egyes vélemények szerint a faragott tálszerű márványasztalok a keleti szertartású kereszténység kultuszgyakorlatában kaptak fontos szerepet. Ábrázolásuk sokfélesége ellenére valamennyi példányukat kultikus célra használhatták, nemcsak azokat, amelyeknek díszítése kifejezetten bibliai témájú. A kereszténység az első századokban gyakran használt mitológiai tárgyú, pogány ábrázolásokat, csak a téma új, keresztény értelmezést nyert. Pannoniai megjelenésüket az arianizmusssal, a korszak legerősebb eretnek irányzatával lehet összefüggésbe hozni.