Alacsony, harang alakú talpon nyugvó, tojásdad testű, magas nyakú amphora, melynek kihajló szájpereme fölött félkör alakú, középen átfúrt fül ível át. A típus a campaniai kerámiára jellemző. A váza nyakát és vállát sugársor díszíti.
Mindkét oldalán vörösalakos képmező, benne egy-egy balra néző női fej hajhálóval (kekryphalos), sugaras diadémával, nyaklánccal és fülbevalóval. A fejek között egy-egy spirális fa félpalmettákkal és virágokkal. Az egyik oldali fej előtt ág, mögötte fent virág. Sárga járulékos színnel vannak megfestve a diadémák, az ékszerek, az ág; fehérrel a diadémák sugarai, a virág, és helyenként a növénydíszek körvonala. A motívumok és megformálásuk (a földből kinövő ág, a szemek és a haj rajza, az ékszerek, a fej beállítása, a palmettás fa) mind a CA-festőre és műhelyére jellemzők (nagyon hasonló földből kinövő ágak láthatók a CA-festő három budapesti vázáján: 51.41, 2016.2.A és T.660.)
A váza egy jól dokumentált típusba tartozik: több ugyanilyen ikonográfiájú – pontsorokkal díszített hajháló, copf, diadéma, fülbevaló, nyaklánc – női fejjel díszített vázát ismerünk a CA-festő műhelyéből, de az itt látható fej ábrázolásmódja lényegében azonos a CA-festő egyes nagyobb, saját kézzel festett vázáinak a nyakán látható női fejekével is. A váza valamivel távolabbi rokonai megtalálhatók az apuliai vörösalakos vázafestészetben is, ahol rendkívül népszerűek voltak a mindkét oldalon egy-egy női fejjel díszített darabok.