Félgömb alakú, enyhén felfelé szűkülő sisak. A sisakgomb tömör, csonka kúp alakú; oldalát három sorban bekarcolt stilizált tojássor díszíti. A sisaktest hátul nyakvédő peremben végződik. Ennek közepén alul kicsiny, visszahajtott bronzlemez, amelyet szegecs rögzít a peremhez. Eredetileg két bronzkarika volt belefűzve, ezek tartották a bőr állatszíjat. A sisaktest alsó, enyhén kihajló peremét széles rovátkák díszítik. A peremen elöl, középen erősen stilizált növényi motívum. Körben a perem fölé gyöngyorsómintát, erre pedig három hornyot véstek. A halántékrésznél középen két-két szegecs látható, ezek tartották az arcvédők rögzítésére szolgáló vasalatokat.
A valószínűleg kelta mintákra visszavezethető, de Itáliában készített sisakforma a Montefortino-típusba tartozik. Általánosan elterjedt volt Itáliában és a Mediterraneumban, a Kr. e. 4. század közepétől a a Kr. e .1. századig (lásd a Gyűjtemény másik Montefortino-típusú sisakját). A többnyire a sisaktest nyakvédő alatti részén különféle nyelveken (latin, etruszk, umber, dél-picenumi) fennmaradt feliratok a sisak tulajdonosára utalnak és a típus széles körű elterjedtségének okára engednek következtetni: használóik bizonnyal azok az itáliai szövetségesek voltak, akik a római köztársaság hadseregében szolgáltak. 
A sisak közeli párhuzamok alapján feltételezhetően Szicília területéről származik, és a Kr. e. 3. század közepén készülhetett. A szicíliai példányok csoportja olyan zsoldoscsapatra utalhat, akik részt vettek az első pun háborút megelőző szicíliai harcokban. Az is lehetséges azonban, hogy a sisak olyan etruszk vagy itáliai harcosé volt, aki a római hadseregben szolgált az első pun háború idején.