Thrák vándormuzsikus-költő, anyja Argiopé nimfa, apja a mitikus delphoi kitharódos, Philammón. Az Ilias hajókatalógusát rövid kitérő szakítja meg (2.594–600): a thrák Thamyris, útban hazafelé Oichalia királyától, Eurytostól, Dórionhoz érve összetalálkozott a Múzsákkal, és elbizakodottságában versenyre hívta ki őket. A Múzsák haragjukban megcsonkították, és elvették tőle az istenekhez méltó éneket, kitharatudását is elfelejtette. Újabban felmerült (Wilson 2009), hogy a homérosi ión epikával egyidős (vagyis még Terpandros előtti) rivális aiol líra (vö. görög dialektusok) nyomai bukkannak fel a thrák dalnok elhallgattatásáról szóló, elhallgatásokkal teli homérosi történetben.
Polygnótos falfestménye (Kr. e. 475–450 között) alapján következtethetünk arra, hogy Thamyris megcsonkításán már az Ilias közönsége is a dalnok megvakítását érthette (vö. Hésiodos: fr. 65. Merkelbach-West, Kr. e. 7–6. századi). Pausanias (10.30.8) ugyanis, amikor leírja a knidosiak delphoi „beszélgetőépületének” (lesché) falát díszítő falfestményt, közli: véleménye szerint a művész a Minyas c. eposz Alvilág-leírása alapján dolgozott. Ha így van, akkor már ebben a korai epikus költeményben is a megvakított Thamyris tűnt fel az Alvilágban, akit Polygnótos – tudósít Pausanias – megvakítva, szánalmat keltően ábrázolt, hangszerének roncsai a földön hevernek a lábai előtt. Ugyanígy ábrázolta Thamyrist a Helikón hegyén a Múzsák ligetében álló szobor (Pausanias 9.30.2; datálása bizonytalan; a polygnótosi ábrázolással van összhangban az a vörösalakos hydriát díszítő jelenet is, amelyen a már megvakított Thamyris eldobja a hangszerét, Oxford G291, lásd Beazley archívum).
A téma a Kr. e. 5. század közepe táján aktuális volt Athénben, Thamyras versenye és bűnhődése a Kr. e. 460-as években a dráma színpadán is megjelent. Sophoklés Thamyras című tragédiájából csupán néhány töredéket ismerünk (TrGF4 F 236–245), a cselekmény nem rekonstruálható, de a darab minden bizonnyal igen emlékezetes volt, legalábbis erre utal a hellénisztikus Sophoklés-életrajz: az előadáson a tragédiaíró maga játszott a kitharán, és ezért ábrázolta őt a Tarka Csarnok (a Stoa Poikilé) falán lógó kép hangszerrel a kézben (Vita Soph. 4, Athénaios 20e). Pollux pedig a tragikus maszkok ismertetésénél említi, hogy a Thamyris-maszkon az egyik szem fekete volt, a másik szürke (Pollux 4.141, vö. scholion Ilias 2,595; scholion Euripidés Rhésos 916).
A Kr. e. 460 és 430 közötti évekből több ábrázolás ismert, amelyeken Thamyris thrák öltözetben jelenik meg. (1) Thamyris származását „magyarázza meg” a hagyomány, amely szerint Philammón, miután teherbe ejtette, nem akarta magához venni a nimfát, aki így a thrák odrysés törzsnél keresve menedéket náluk szülte meg a gyermeket (Pausanias 4.33.3). A Kr. e. 5. század utolsó évtizedeiben a Thamyris-mítoszban a dalnok hybrise mellett megjelenik az erotika. Az ekkor készült ábrázolások jellegzetes görög ifjúként mutatják, a jeleneteken a Múzsák mellett ott van Aphrodité, Erósok kíséretében. (2) Ezek a Kr. e. 5. század végén készült ábrázolások talán már azzal a mítosz-változattal állnak kapcsolatban, amelyet csak későbbi szövegekből ismerünk: Thamyris nem csupán versenyre hívja a Múzsákat, de kijelenti: ha ő nyer, valamennyiüket (máshol egyiket) magáévá teszi (Erós: Bibliothéké 1.3.3, scholion Ilias 2,595, scholion Rhésos 916). Az Euripidés neve alatt fennmaradt Kr. e. 4. századi darabban, a Rhésosban pedig a Múzsa fontosnak tartja elpanaszolni (919–925): akkor esett teherbe Strymón folyamistentől, amikor útban volt a Thamyris-verseny helyszínére, a Pangaion hegyre. Késői hagyomány szerint Thamyris volt az első férfi, aki férfiakhoz vonzódott, beleszeretett az egyik Múzsa (Kleió) fiába, Hyakinthosba, akibe később Apollón is. (Apollodóros, Könyvtár 1.3.3, vö. Suda s. v. Thamyris). Tudunk egy Kr. e. 4. századi, Thamyras című komédiáról is, szerzője Antiphanés. A Rhésoshoz fűzött scholion alapján sokáig Aischylosnak tulajdonított Thamyris-drámát is számon tartottak, ezt azonban nemrég meggyőzően cáfolták. (3) Thamyris alakja rokon egyrészt a thrák dalnokokéval, Orpheusszal és Musaiosszal, másrészt az Apollónnal zenei versenyre kelő Marsyasszal.
Polygnótos falfestménye (Kr. e. 475–450 között) alapján következtethetünk arra, hogy Thamyris megcsonkításán már az Ilias közönsége is a dalnok megvakítását érthette (vö. Hésiodos: fr. 65. Merkelbach-West, Kr. e. 7–6. századi). Pausanias (10.30.8) ugyanis, amikor leírja a knidosiak delphoi „beszélgetőépületének” (lesché) falát díszítő falfestményt, közli: véleménye szerint a művész a Minyas c. eposz Alvilág-leírása alapján dolgozott. Ha így van, akkor már ebben a korai epikus költeményben is a megvakított Thamyris tűnt fel az Alvilágban, akit Polygnótos – tudósít Pausanias – megvakítva, szánalmat keltően ábrázolt, hangszerének roncsai a földön hevernek a lábai előtt. Ugyanígy ábrázolta Thamyrist a Helikón hegyén a Múzsák ligetében álló szobor (Pausanias 9.30.2; datálása bizonytalan; a polygnótosi ábrázolással van összhangban az a vörösalakos hydriát díszítő jelenet is, amelyen a már megvakított Thamyris eldobja a hangszerét, Oxford G291, lásd Beazley archívum).
A téma a Kr. e. 5. század közepe táján aktuális volt Athénben, Thamyras versenye és bűnhődése a Kr. e. 460-as években a dráma színpadán is megjelent. Sophoklés Thamyras című tragédiájából csupán néhány töredéket ismerünk (TrGF4 F 236–245), a cselekmény nem rekonstruálható, de a darab minden bizonnyal igen emlékezetes volt, legalábbis erre utal a hellénisztikus Sophoklés-életrajz: az előadáson a tragédiaíró maga játszott a kitharán, és ezért ábrázolta őt a Tarka Csarnok (a Stoa Poikilé) falán lógó kép hangszerrel a kézben (Vita Soph. 4, Athénaios 20e). Pollux pedig a tragikus maszkok ismertetésénél említi, hogy a Thamyris-maszkon az egyik szem fekete volt, a másik szürke (Pollux 4.141, vö. scholion Ilias 2,595; scholion Euripidés Rhésos 916).
A Kr. e. 460 és 430 közötti évekből több ábrázolás ismert, amelyeken Thamyris thrák öltözetben jelenik meg. (1) Thamyris származását „magyarázza meg” a hagyomány, amely szerint Philammón, miután teherbe ejtette, nem akarta magához venni a nimfát, aki így a thrák odrysés törzsnél keresve menedéket náluk szülte meg a gyermeket (Pausanias 4.33.3). A Kr. e. 5. század utolsó évtizedeiben a Thamyris-mítoszban a dalnok hybrise mellett megjelenik az erotika. Az ekkor készült ábrázolások jellegzetes görög ifjúként mutatják, a jeleneteken a Múzsák mellett ott van Aphrodité, Erósok kíséretében. (2) Ezek a Kr. e. 5. század végén készült ábrázolások talán már azzal a mítosz-változattal állnak kapcsolatban, amelyet csak későbbi szövegekből ismerünk: Thamyris nem csupán versenyre hívja a Múzsákat, de kijelenti: ha ő nyer, valamennyiüket (máshol egyiket) magáévá teszi (Erós: Bibliothéké 1.3.3, scholion Ilias 2,595, scholion Rhésos 916). Az Euripidés neve alatt fennmaradt Kr. e. 4. századi darabban, a Rhésosban pedig a Múzsa fontosnak tartja elpanaszolni (919–925): akkor esett teherbe Strymón folyamistentől, amikor útban volt a Thamyris-verseny helyszínére, a Pangaion hegyre. Késői hagyomány szerint Thamyris volt az első férfi, aki férfiakhoz vonzódott, beleszeretett az egyik Múzsa (Kleió) fiába, Hyakinthosba, akibe később Apollón is. (Apollodóros, Könyvtár 1.3.3, vö. Suda s. v. Thamyris). Tudunk egy Kr. e. 4. századi, Thamyras című komédiáról is, szerzője Antiphanés. A Rhésoshoz fűzött scholion alapján sokáig Aischylosnak tulajdonított Thamyris-drámát is számon tartottak, ezt azonban nemrég meggyőzően cáfolták. (3) Thamyris alakja rokon egyrészt a thrák dalnokokéval, Orpheusszal és Musaiosszal, másrészt az Apollónnal zenei versenyre kelő Marsyasszal.
Kárpáti András 2018
- Hydria-töredék bordeaux-i magángyűjteményben, hydria Vatikán 16549 és Nápoly 81531, nyak-amphora Szentpétervár Б 1638.
- Lékythos Ruvo 1538, hydria New York MMA 16.52, lekanis-töredék Athén Nemzeti Múzeum 19636, mind vörösalakos váza és a Meidias-festő vagy követője munkája.
- Merro, G. 2006. Apollodoro, Asclepiade di Tragilo ed Eschilo in Scholl. Eur. Rh. 916 E 922: RivFil 134, 26–51.